A Másként látás gyakorlatai – tanfolyam a Kaukázusban

” Egyszerűen képtelen vagyok azóta haragudni. Olyan más így minden.Azóta már eltelt két hét, én már Svájcot is megjártam közben, és nem csitul, semmisem, érzem a szabadságot, amit ez hozott, és azóta ezek a történetek is találnak meg, bárhova megyek. Ráadásul mindenki engem akar hirtelen, nem is értem, a kis magányos Angi nem talál időt magára, mert szétszedik a barátai:) Szóval Mária, nekem csak jó emlékeim vannak az útról, mindenkinek teljes átéléssel mesélem az élményeimet, semmit nem bántam meg és nagyon hálás vagyok, neked is, magamnak is, és az egész csapatnak. Ui. Utolsó előtti este elmentem egyedül sétálni, a szállásunk kapuin kívül. Már ott azt fogalmaztam meg, hogy míg Bali után azt mondtam, hogy oda nem megyek vissza többet, ide bármikor szívesen visszatérek. ” Veres Angi

Mindig is éltem: minden lehetséges.Így jutottam el Hozzád, volt hívás, hogy az energetika „csettintésre” változik, változtatható. Az „orosz” jelző a keresésem része volt.A hogyan-t szerettem volna megtanulni.A másként látással így kerültem Márián keresztül kapcsolatba.A minden lehetséges virtuális tere a másként látásban nyílt meg számomra valódi lehívhatósággá, valódi lehetségességgé.Másként látni egy más világban, gyorsan és hatásosan történik. Másfajta szemlélettel, csoportban lenni, végig együtt lenni, közben végig önmagunkban. Határtalan élmény, határtalan érzés. A középre rendezés gyakorlataival teljesedett ki az az önállóság, ami valóban és önmagától gyógyító.Az általad tartott térben felismerni, hogy a pólusok közötti feszítésben van az a „pont”, ahol minden rendben van…

Bevallom már az utazás előtt foglalkoztatott a máshogy látás kérdése, valahogy „fejből” akartam már akkor valami okosat írni, és azóta is el-elmélázok a gondolat felett és arra a következtetésre jutottam, hogy nincs olyan hogy máshogy látás, illetve nem abban a kontextusban ahogy én eredendően gondoltam. Mindenki máshogy lát, ezt le kell szögezni, de mindenki úgy lát ahogy lát és nem máshogy. Igaz hogy sok dolgot látok máshogy mint mondjuk 20,10, vagy akár 5 évvel ezelőtt, és biztos vagyok abban is hogy a jövőben még mindig lesz ez irányú változás, de ha a jelen pillanatot nézzük, csak úgy tudok látni ahogy. Illetve mindenki így van ezzel. Ahhoz viszont hogy ez a következő pillanatban változhasson nagy fokú nyitottságra van szükség, ami meg őszinteséget is feltételez magunkkal illetve a külvilággal szemben. Ez alatt azt értem, hogy nyíltan fel merem vállalni azt amit és ahogyan látok, érzek, tapasztalok. Szerintem itt van a kutya elásva, hogy az ember, ( hogy szeressék, elfogadják, tartozzon valahova) nem meri felvállalni önmagát ami bizonyos értelemben megrekedést is okoz, mivel nem ütközteti az álláspontját így fejlődésre is kisebb az esély. Elismerem hogy ez az ütköztetés egyáltalán nem egyszerű és kell hozzá egy megértő és együttműködő közeg, ahol ezt az ember könnyebben felvállalja. Na nekem ilyen volt az azeri közeg….. az emberek, a vezetés, a környezet, és ezért nagyon hálás vagyok. egy percig nem éreztem úgy hogy itt játszmáznom kellene, teljesen önmagam tudtam maradni, ami azt eredményezte, hogy ez az utazás volt az utóbbi évek egyik legfeledhetetlenebbike. Nagyon köszönöm, hogy részese lehettem ennek a csodának, és beleegyezem hogy felhasználd a bejegyzésemet ha azt arra érdemesnek találod.

Főni Főni

Mit adott a Kaukázusi kirándulás? Nekem attól a pillanattól,hogy eldöntöttem kilépek a korlátaimból a megszokottból,ez a változás másképp látás elhozta az első repülés örömét.Bátorságot adott,hogy el mertem menni,és megismerhettem a többieket.Felejthetetlen élmények voltak részemről.Kaszpi tengerbe nyúló Sah dili félszigeten sétálni,tenger moraját hallgatni,közös meditálás,lelki békét éreztem.Kalandos utunk a Kaukázusba,annak szépsége,ereje lenyűgöző.Xinalig az utolsó falu ott élő emberek kedvessége,visszamentem az időbe,mintha 10 évesen a kis falumba lennék.Szállásunk a hegyek között,meditálás a vízesés mellett újabb nyugalom szigete.Mindennap elviselném.Közös táncolás,beszélgetések még ha rövid ideig tartott, emlékezetes lesz.Baku óvárosa,a Mecsetek,,sok szép látnivaló elvarázsolt. Mégegyszer köszönöm a lehetőséget,hogy veletek lehettem,nekem sokat adott.Mindenkinek ajánlom. Kaukázusnak van egy különleges varázsa,szerintem még visszatérek.

Horváth Évi

Szeretném megköszönni, amivel haza jöttem… „hogy nem kell választanom”, nem mintha mindig tudatosan választottam volna, inkább elnyomás volt, amiből kibújta fellélegzés, a felszabadulás érzés, és ebből rakódott össze a „Szemléletváltás”: Jó érzés megtapasztalni, hogy nem kell mindennek megfelelni és az általam korábban „megrajzolt” értékrendnek sem, mert nem sérül, csak szabadabb. Igazság szerint mindenki azt mondja, hogy milyen szabad vagyok, hogy engem nem rángat senki, de rá kellett jönnöm, hogy csak én pakoltam össze komoly korlátokat magamnak, amibe már fulladoztam. Büszke voltam, hogy bátor vagyok de ez nem valódi, a vagyok hiányzott belőle. Igyekszem megtartani ezt a szemléletet, de a közeg nagyon más. Rajtam múlik, hogy ne süppedjek bele újra. Talán már jobban elcsípem… és előveszem az érzést.

2025. májusi résztvevő

A katonai terepjárón nagyon féltem, majd ELENGEDTEM. MINDENT IS. Ez egy döbbenet volt. Nagyszerű. Ezt megtapasztalni, hű, azóta is ebből…. A Tűztemplom. Gayatri mantra. DÖBBENET. Valamire emlékezés. Nem tudom, hogy mire, de ismerős. A bennem lévő alig pislákoló tűz azóta lobog. Utána a két kezelésed… Változom. Változott az életem. Sokszor pörgök, forgok, imádom. Aztán csöndben vagyok, merengek. Köszönöm a szélnek, a napnak, az esőnek, a földnek, a hozzám jövőknek, az elmenőknek… Tűnnek le a burkok. Szeretnék Önmagammal a belsőmmel, majd ha itt lesz az ideje.

A.M.

Jó ideje nem éreztem magam jól a bőrömben, és a munkahelyemen csak jól fizetett. Azonban mindenféle testi panaszaim lettek, igy egy ismerősöm által jutottam el Máriához aki kezelt. Majd elmentem 1-2 tanfolyamára kíváncsi voltam rá ki „matat” bennem. A tanfolyamon ki volt téve, hogy Azerbajdzsáni utazást tervez Mária, igy hazajöttem, mondván a kedvesemnek, hogy nincs kedvünk Azerbajdzsánba menni, ő persze erre rögtön igent mondott. Igy idén tavasszal elutaztunk Azerbajdzsánba, az út és a szervezés profi volt, még sosem voltam szervezett úton igy egy kicsit tartottam tőle, de erre nem tudok más szót használni tényleg profi volt, remek szállásokkal, programokkal, minden igényünkre maximálisan odafigyelve, ha csak egy jó utazás lett volna az is bőven elég lett volna, egy nagyon szép maradandó élménnyel gazdagodtuk. Titkon azonban reménykedtem, hogy talán változást is hoz, mert ezt is ígérte. Pár hete felmondtam a munkahelyemen, és az út amin kisebb-nagyobb megszakításokkal eddig is jártam, mint egy reptéri leszállópálya ki van számomra világítva. Az univerzum minden entitása azon dolgozik, hogy ezt végre már meglépjem, felvállaljam, és jól is érzem magam ebben. Nyilván eddig is ezen dolgoztak, csak nem volt rálátásom, hogy észrevegyem. Én úgy élem meg, hogy az Azerbajdzsáni út katalizátor volt számomra, hogy beleálljak az „életfeladatomba” végre. Nagyon hálás vagyok Máriának, finoman, alázatosan segítő, támogató lényének, hogy ezt átélhettem és élhetem. Valóban „másképp látom” a világot. Néha ez még új szokatlan, de a megtapasztalás már ott van és csak elő kell hívni, ha a régi minták visszakúsznak. Hogy mi is az ami feltárult szavakkal nagyon nehezen megfogható, de talán egy biztos létélmény arról, hogy a létezés egy csoda. Ami nem egyenlő egy habos-babos cukormázas világgal ahol minden happy. Vannak nehézségek, gondok, örömök, kihivások, sikerek….de amit a legnagyobb csoda megtapasztalni, hogy nincs olyan, hogy egyedül vagyunk, szellemi lények vagyunk akik jelenleg földi létformában nyilvánulnak meg, hogy átélhessék a létezést ki-ki választott aspektusából nézve, és ha csak ezt megéljük 1-1 pillanatra már abszolút megéri. Ahogy én „nézőpontot”, fokuszt tudtam váltani, ezzel az „energiával” áthatva, rögtön egy olyan világba csöppentem, ahol fizikai megnyilvánulásban is megjelennek a segitőim, akik mindig is ott voltak, csak nem láttam…. Számos megnyilvánulása van a létnek, időnként olyanok vagyunk, mint a béka a kút fenekén aki egy darab eget lát és azt gondolja az a világ. Pedig, nincs olyan, hogy világ ill. milliónyi világ van. Olyan „mesterséget” választottam, ahol beleláthatok világokba, ami mind valóság, ezáltal megerősítve abban, hogy nincs valóság, vagy ahogy Skuly ügynök mondta az igazság odaát van. Szóval Azerbajdzsán, kibillentett egy rögzült valóságsikból, ami megbetegített és segített visszatalálni a szabadsághoz.

Bakti Éva