Miről is tanítok?
Minden inspirációmat, gondolatomat abból a meglátásból indítok, amit az energetikai gyógyítások során tapasztalok. Évtizedet átívelően figyelem a globális és az egyéni tudati tereket, hogy az emberek hogyan viszonyulnak betegséghez, gyógyuláshoz, útkereséshez, megértéshez önmagukat illetően. Már nem elegendő csak bio-energetikai szinten tárgyalni egy energetikai elváltozást, sokkal szélesebb térben kell látni az emberi működést, hogy abban válasz legyen. Olyan újabb és újabb szempontok tárultak fel látásom előtt, amelyek egy komplex energetikai mezőt hoztak létre, mindig más és más összefüggéseket tárva fel arra vonatkozóan, hogy hol borult fel az egyensúly, hol váltunk le egy központosított Létállapotról. Minden elváltozás, betegség olyan belső szorongásból, feszültségből, stresszből indul, aminek a mélységében megfejthetetlen elhagyatottság, elveszettség rejlik, amely emészti fel az életenergiát. Valahol a felszínen próbálja mindenki megoldani a problémákat, de ezek inkább önszabotáló utak, mintsem igazán feltárások és oldások lennének. Senki nem néz szembe azokkal az eltemetett és eltagadott rétegekkel, mint a személyes tudattalan területe, főleg azzal, hogyan kapcsolódik ez a globális mátrix tudatalatti működéséhez. Tanfolyamaimon és a könyveimen keresztül igyekszem ezt a tudati rálátást átadni az embereknek, hogy egyre inkább eljuthassanak önmagukhoz, megértsék működésüket és választhassanak. Talán a választás lehetősége a legnagyobb ajándék számunkra és az ezzel járó szabadság. Mindenki ezt a Létjogot keresi leszületésében.
Nagyon sok irány, útmutatás van jelen napjainkban, mindenki szabadulni, tisztítani, meghaladni akar. Szüntelenül keressük azokat a megoldásokat, oldásokat, amelyek kivezetnek azokból a szorongásokból, amit nap mint nap átélünk, legyen szó gondolati vagy érzelmi spirálról. A szabadulás vágya még több hurkot tesz ránk, hiszen önkéntelenül behozzuk a megkötöttség illúzióját. A dualitásra épülő világunk paradox módon nyilvánul meg, egyensúlyra törekszik, így mindkét oldalt mozgatja. Ha a fényt keressük, az árnyékot erősítjük, ha szabadulni akarunk, megkötjük magunkat. Az egyének alkotta valóságot egy hatalmas térnek látom, ahol a tudat szórtan van jelen. Olyan szempontok szerint rendezkedünk be, amit neveltetésünk, szocializálódásunk, hozott és megélt mintáink, tapasztalataink, védekező mechanizmusaink szőnek körbe. Egy olyan térben bolyongunk, ami ránk borul egy idő után, mert késztetés felől a tágasságot kívánjuk, a megértést, de legalább a meghatározhatatlan destruktív érzések oldását. Az ember tudati terét behálózza a múlt és a jövőtől való félelem. Ha távolabb lépek látásomban, akkor mindezt a tudattalan működése hatja át, a lélek emlékezetéről nem beszélve. Dimenzionált rezgések hatnak egymásra, egy olyan mátrixot alkotva, amit már globálisan kell kezelni és értelmezni. Ide szövődnek a transzgenerációs minták, az emberi léttől való tudattalan félelmek, a betegségtudat és még számtalan olyan aspektus, ami a globális tudatalattit mozgatja. Átláthatatlan szövevénynek tűnik, és abból a szűk spektrumból, amit tapasztalunk – nem is lehet tisztán látni. És ez az a pont, ahol az ember elveszettnek érzi magát, ezért a sok szorongás, belső feszültség és pánik.
Mi is történik itt valójában?
Ha kellően távolról látok rá erre a működésre, akkor megérthetem, hogy a világunkban Rend van. Semmit nem kell leválasztani, sem tisztítani – mert nem vagyunk elromolva. Az embert vissza kell vezetni saját központosságához, ahol az életet úgy képes fogadni – ahogy az képes megnyilvánulni az adott pillanatban.
Az energetikai kezeléseket inkább tudati gyógyításnak hívom. Segíteni kell az embereket abban, hogy megértsék, mi történik valójában velük, ok-okozati összefüggésében milyen szempontok hozták létre az adott tapasztalatot, betegséget, bármit is él meg éppen. Ahhoz a ponthoz szeretném az embereket elvezetni, ahol megérzik azt a belső stabilitást és központosságot, amikor valójában „kilép” a gondolati és érzelmi impulzusok sodrásából, ahol megszűnik a rabság és a szabadság fogalma, ahol az egész áramlat fölé tud kerülni tudatilag, hogy csak az élet dinamikája legyen észlelhető. Ebből a központosított látásból értheti meg azt a folyamatot, amit valóságként él meg, az a maga rögzített módján – nem igaz.